Helyi idő:
Budapest:
Los Angeles:
New York:
Keresés a Hírlapban
Olvasóink figyelmébe
Slideshow image
 
hun Kultúra
2013.04.21


Poós Gergely: Magyar közmondások a vallás tükrében

Kedves Olvasó!

E most induló sorozatban betűrendben felsorakozó válogatott magyar közmondásokkal találkozhat. Az igen találó és kifejező közmondások röviden és tömören rávilágítanak életünk azon sarkalatos pontjaira, mely rongáltságunk következményeként magunkon hordozunk. Útmutatások ezek: a szellemi tisztulás, a lelki éberség, és a testünkben keletkezett betegség gyógyulásának útját mutatják. A bennünk megbomlott, megtört Lét helyreállításának útjához tesznek hozzá egy-egy figyelmeztető vagy útbaigazító jelzőtáblát.

Út csak egy van. Ez az út az üdvözülés útja, ám üdvözülni csak együtt lehet. Egyedül nem. Az üdvözülés az isteni létben való részesedés katartikus élménye. A magyar közmondások tehát nyelvünk igazmondásáról és a magyarság üdvözülés-vágyáról is tanúskodnak.

"A"

A látszat csal.

Igen, mert meg kell vizsgálni mindent. Amit látunk a világról, egy emberről, egy eseményről, egy szituációról, az mindig csalóka. Az elhamarkodott ítélet, az ujjal mutogatás - mely ma sajnos közkedvelt társasjátéka az emberiségnek - kerülendő. Óvatos légy, mert a látszat csal. A szó magában hordozza megfejtését, a látszat, csak látszat, nem a valóság, ezért hamis. Vizsgáljatok meg mindent - írja Pál apostol.

A rossz hír szárnyon jár, a jó alig kullog.

A rossz hírre éhes a világ. Erről szól a média jelentős része ma. Ez a káprázat világa. A rossznak mintha nagyobb tere lenne, mint a jónak. Mert ezen csámcsogni lehet. Ez beszédtéma. Mások nyomorúsága, szenvedése, kudarca, betegsége, s ennek közmegosztása, mutogatása, úgy látszik fontosabb, mint a jó példa. És a látszat csal. Mert mások nyomorúságát, szenvedését, kudarcát, bűnét, betegségét gyógyítani kell, nem mutogatni. Mert amint a mellékelt ábra mutatja, az ember kevésbé tanul a rosszból. A jó hír alig kullog, pedig a jó hír igazán megosztásra méltó. Ezért a jót, a jó hírt, a jó példát mindig mutatni és kiemelni lenne muszáj, mert ahogy egy másik magyar közmondás is tatja: a jó példa ragadós.

Aki könnyen hisz, könnyen csalatkozik.

„Vizsgáljatok meg mindent", mert a könnyelműség rossz tanácsadó. Aki könnyen hisz, többszörösen csalatkozik, mindaddig, amíg meg nem vizsgálta, át nem világította magát, életét, és világát, vagyis a világot, s míg meg nem értette, hogy élete középpontjába mit kell igazán helyeznie. Könnyelműség elhinni bármit, könnyelműség kijelenteni bármit, míg hosszú évek módszeres vizsgálatával az ember magában meg nem érti, át nem világítja, mi vezet jóra, mi az igazi hit, s mi az, amiben nem csalatkozik.

Aki mer, az nyer.

De mit merjünk megtenni? Merjünk lemondani mindenről. Merjünk odaadni mindent. Merjük kimondani: nem én vagyok a fontos, sőt én egyáltalán nem számítok. Merjünk lemondani elveinkről, szokásainkról, rögeszméinkről, szabadidőnkről, pénzünkről, javainkról, előnyeinkről, lehetőségeinkről, karrierünkről stb., de merjünk lemondani bántunkról, veszteségeinkről, kudarcainkról, a bennünket ért sérelmekről, s akár életünkről is. Egyszóval mindenről, mert aki odaadja életét, megnyeri azt. Aki mer, az nyer.

Az igazságot nem lehet véka alá rejteni.

Az átüt mindenen, az mindenhol jelen van, fény derül rá. Nem lehet véka alá rejteni, mert ez az egyedüli valóság. Az igazság szabaddá tesz titeket - tanítja Krisztus. A igazság önmagát definiálja, s így valóban nem lehet elrejteni, eldugni, elkenni, papírosokba vagy a szekrénybe zárni. Az objektív igazságról mindenki tud. Ez nem az én igazságom, s nem más, vagy mások igazsága – mert az önkény –, hanem objektív igazság. Az igazság a világosság szinonimája.

Aki másnak vermet ás, maga esik bele.

Ez az élet törvénye. Aki hazudik, magának hazudik, aki csal, magát csalja, aki másokra mutogat, magára mutogat, aki kardot ragad, kard által vész el, aki áskálódik a másik ellen, a végén pórul jár, aki gonosz, magának okoz bajt. Ha vagyont gyűjtesz szegénnyé válsz, ha hadakozol, magaddal vívsz csatát, ha ölsz, magadat pusztítod el, ha hangos vagy, szavad alig hallik, ha irigykedsz, a magad hiányosságait hánytorgatod fel. Ha másokra kiabálsz, ha másokon töltöd ki haragod, a magad balgaságára hívod fel a figyelmet. És ha másnak ásod a vermet, végül magad esel bele.
Minden visszaüt, minden visszatér hozzád, te magad vagy mindennek az elindítója, s hozzád tér vissza minden, lett légyen az jó, vagy gonosz. Ha jó, hát jót kapsz vissza, ha gonosz, azt kapod vissza. Ki mit választ? Ki mint vet úgy arat - mondja az itt is találó közmondás. Ezért fontos a tapasztalat, ezért nem vihetünk magunkkal semmit csupán ezt, mert erről szól az élet, ez marad meg belőle.

Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.

Ez a közmondás nem csak a rossz társaságra értendő. Nem csak a helytelen magatartásformákra. Nem csak a mai zavarodottság és zűrzavar világára vonatkozik. Hanem konkrétan arra, hogy tényleg disznók leszünk-e, otromba, kövér, felfuvalkodott, hazug, öntelt, kapzsi disznók, vagy ennél esetleg többek.
Hamvas Bélától tudjuk, az élet-terv kialakítását nem az ész teremti, hanem az imagináció. Az imagináció termékenyíti meg az élet-képzeletet. Az élet-képzelet képet szül arról, milyenné szeretnénk válni. E kép képez minket, s látott képünkkel így válunk napról napra azonossá. Ez mindenkivel így van. Nem az eszünk irányít minket, nem a környezetünk, nem a világ, hanem az, amilyenné képzeljük magunkat. Az élet képzelet szüli bennem azt a valakit, akivé életemben válok. Látomásommá válok. Ha életem középpontjába, vagyis az élet-képzeletembe, más szóval e látomásba hamis képet állítok, hamis lesz az, amivé válok általa, így életem nem sikerül. De ha e látomás a rongáltság világán kívül van, megelőzi a rongáltságot, vagyis a lét eredetiségéből merít, abból van, akkor az élet-képzelet helyes, mert nem e világból való. Ha az élet-terv (az élet képzelet), egyben üdv-terv (más nem is lehet), az ember az égi embert, a meg nem rongált ember képét helyezi látomásába (őt képzeli magába), s e kép képzi őt, majd vele lassan-lassan azonosul. Az életet az üdv szolgálatába kell állítani. Nem az élet a fontos, hanem az üdv. A hős odadobja életet, az üdvéért cserébe.
E kis kitérő után érthetjük meg e közmondás ilyetén való értelmezésének lényegét: aki korpa közé keveredik, nos őt megeszik a disznók. Aki nem helyes irányultságú, azt felemészti saját helytelen irányultsága. Disznó lesz.

Aki sokat ígér, keveset ad. Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó.

Az ígéret beváltás nélkül semmi. Aki csak ígérget, őt előbb utóbb nem veszik komolyan. S ez így van jól. Az ígéret beváltva teljes. Ezért csak annyit ígérjünk, amit biztosan be is tartunk, nem tegyünk olyan ígéreteket, melyeknek megtartása már az ígéret kimondásakor bizonytalan. Ez nem azt jelenti, hogy inkább ne ígérjünk semmit, így nem kell tennünk semmit. Mert a tett a fontos, nem az ígéret. Az ígéret semmi. A tett igazolja saját magát, legyen az jó, vagy sem. A jó is elnyeri jutalmát, de a gonoszság is. Ezért előbb a dolgok tisztázása történjék, majd legyen tetté az, amit magunkban tisztáztunk. A magunknak tett ígéretekre ugyanez vonatkozik.

Az ördög nem alszik. Add az ördögnek kisujjadat, egészen elkap.

A démonok, a szenvedélyek, az alacsony ösztönök, botor vágyak és kívánságok, amiket az ember maga-magának teremtett és formált a lét megrontásának folyományaként, addig kísérnek, míg ki nem mondod nevüket, míg ki nem mondod tulajdonságaikat, és míg le nem veted őket magadról, mondván: te nem én vagyok. Te gólem vagy, akit sajnos én teremtettelek, rajtam uralkodni próbálsz, de te nem én vagyok. A gólem, a démon így lassan-lassan felszívódik, ám csak akkor, ha a mindennapos erőpróbát kiállom, és éberségem nem lankad. Az ördög nem alszik, mindaddig visszatér, míg engedek neki, míg azonosítom magam vele, és amíg ki nem mondom: te nem én vagyok.

Az úr a pokolban is úr.

Aki magában átvilágította a sötétséget, az úr felette, ezért mondja a közmondás, hogy az úr a pokolban is úr. Istenben a sötétség folyamatosan átvilágítva vagyon, mégpedig a szeretet világosságával. Isten úr saját maga sötétsége felett, ő az, aki világosságával folytonosan átvilágítja a sötétségét. Így lesz ő maga a világosság.

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.

Nagyon fontos közmondás, mert az életet és a mindennapi helyes irányultságú cselekedeteket nem lehet halasztgatni. Majd holnap megteszem, majd holnap adok a szomszédnak málnát, majd holnap tisztázom a munkatársammal a dolgot, majd holnap mosok (de a feleségem ma kért rá), majd legközelebb átengedem a gyalogost a zebrán, majd a hétvégén tanulok a gyerekkel, majd holnap, majd legközelebb... A holnap, a legközelebb: soha nem jön el. Csak ma van. És a halogatás nem jó dolog, mert másnak is ártunk vele, ám leginkább magunknak. Jákob lajtorjáján így vagy úgy fel kell lépkednünk – magunkon múlik ennek ideje.

Ami késik, nem múlik.

Az előző közmondás ellentettje, de mégis igaz. Mert az igazág mindig középen van. Lehet halogatni bármit, lehet halogatni mindent, de ami késik, nem múlik. Az üdv-terv akkor született bennünk, mikor létünket megrontottuk, vagyis, mikor meg akartuk tartani az életet – önmagunk számára. Az üdvösségre való hajlam tehát messze mindent megelőzve bennünk van, s magunkon múlik mikor ébred fel bennünk. De ami késik, nem múlik. Vagyis késhet, de nem múlik, mert ez életünk középpontja. A rongáltság itt fordul meg bennünk. Ha késik baj, de nem múlik, nem veszik el, nem veszünk el. Tudnunk kell: létünk valódi alapja, a türelmesség.

Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

Amit adsz, olyat kapsz. Amivel mérsz, olyannal mérnek téged is vissza. Amilyen a te ítéleted igazsága, viszonzásul sem számíthatsz jobbra, ahogy szeretsz, úgy szeretnek téged, ahogy ölelsz, úgy ölelnek téged, ahogy vársz, úgy várnak téged, ahogy féltesz valakit, úgy féltenek téged, ahogy örvendsz, úgy örvendenek veled. Amilyen vagy, másoktól sem várhatsz többet.

Az arany a sárban is arany.

Az alkímiát félreértette a világ. Az igaz alkimisták aranyat készítettek, de nem kézzelfoghatót, hanem magukból, magukban készítettek aranyat, felébresztvén magukban az aranyembert, vagyis az égi embert. Az embert, ki egykoron részese lehetett az isteni létezésnek. Az aranyember magunkban történő felébresztésének eredményeként felismerhetjük: az élet nem a mienk, a létezés a létrehívótól kapott ajándék, amit fel kell ajánljanunk, vissza kell adnunk, mert így lehetünk ismét részesei az isteni létezésnek. Az arany a fény jelképe, az arany a legnemesebb fém, az arany nem rozsdásodik, ezért lehet jelképe az égi, egyetemes embernek. Ez az alkimisták valódi titka. Ám a sarlatánok félreértették őket, az arany előállításán törték magukat, folytonos kudarccal és hiába. Az arany pedig a sárban is arany. Lehet ugyan sáros, koszos, nedves a világ, amelyben él, ő maga, arany-ossága folytán, a sárban is arany marad, ott is fénylik. Nemes marad, mint a legnemesebb fém, az arany. 

Aki hazudik, az lop is.

És csal is, és káromkodik is, és mutogat is, és ítélkezik is, és kiabál is, és kapzsi is, és önző is és hiú is, és magamutogató is és kéjsóvár is és prostituált is, vagyis eladja magát egy tál lencséért. Mert a bűn bűnt szül s ez a fekete-mágia. A világosság pedig világosságot.

Aranykulcs minden ajtóba beillik.

Az aranyról már beszéltünk. Az aranykulcs minden ajtót kinyit, így aki maga arannyá válik, minden szívhez odaér. Képes fény lenni a világban. Magában a sötétség minden zegét-zugát átvilágítja, hogy átjárhatóvá váljon előtte mindaz, amit hajdan a maga börtönébe zárt. Így lesz szabad.

A cél szentesíti az eszközt.

Negatív és pozitív értelemben is. A közmondás a szentesíteni szóval él, vagyis tartalmilag a helyes irányultságra mutat. A cél az ég, a cél mi vagyunk, a cél az emberi rongáltság helyreállítása, a szilánkosra tört mennyország egyesítése, s az eszköz is mi magunk vagyunk, mi magunkat szentesíthetjük, ha a cél helyes, a cél elérésében. A cél, ha rongált, ha a célt rosszul határozom meg, ha a cél a rongált anyagi természetünk valamely fontosnak hitt attríbútuma felé visz (pénz, siker, pozíció, érdem, elismertség, hatalom stb.), az az élet kudarcra van ítélve. A cél ilyenkor is szentesíti az eszközt, de a cél lefokozott volta miatt az eszközök nem lehetnek tiszták, ezért nem is lehetnek szentek..

A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

Nagyon fontos közmondás. Mert a szándék, mint ahogyan az ígéret is, semmi. Aki homokra építi házát, annak előbb utóbb összedől a háza. Ilyen a jó szándék is. Egész életemben egy jóhiszemű, jó szándékú ember voltam, de csupán idáig jutottam, mert a szándék ugyan megvolt bennem, de semmit ezek szerint nem tettem. Így jutottam pokolra (a magam poklába). Vagyis saját börtönöm ajtaját nem tudtam kinyitni, az aranykulcsot nem találtam meg, pedig a szándék megvolt bennem. A jóra törekedtem, de ezt realizálni nem tudtam. Jó gondolatokkal, jó szóval, jó szándékkal voltam, de tetteimben ezek nem valósultak meg, így a gondolat, a szó, a jó szándék meddő maradt.

Addig nyújtózz, ameddig a takaród ér.

Ne akarj többet, mint jelenlegi képességeid megengednek. Képességeidet szentesítsd az igazán nemes cél érdekében. Az út egy szakaszán vagyunk, nem lehet egyszerre a végén lenni Csak lépésről-lépésre, vagy ahogy Pilinszky írja fokról-fokra közeledhetünk a célhoz, egyetlen ugrással nem. Sok kicsi sokra megy - mondja a magyar közmondás, ezért muszáj felállítanunk magunknak egy mércét, amit el lehet, el kell érnünk, s e mérce fokát mindig kissé feljebb tehetjük, de mindig csak előzetes önvizsgálat után. Így fokról-fokra juthatunk közelebb eredeti mivoltunkhoz.
Addig nyújtózzunk, ameddig a takarónk ér. Ha kilóg a lábunk, megfázunk, betegek leszünk, s akkor aztán a láztól még inkább össze kell húznunk magunkat a takaró alatt. S a nyújtózást kezdhetjük előröl. Mi is a nyújtózás? Ébredésünk mozdulata. Fontos ez.

Ahol nagy a szükség, közel a segítség.

Ó hányan és hányan várnak segítségre. Nem anyagi segítségre. Életük megoldására várnak. De mint a közmondás mondja, segíts magadon, Isten is megsegít. Életünk megoldása az oldásból szóból fakad, oldása annak, ami bennünk feszültséget, nyugtalanságot, gyávaságot, kapzsiságot, pénzéhséget, hatalomvágyat, önzőséget, önteltséget, hiúságot, keserűséget, hamis vágyakat, kívánságokat szül. S ha nagyon elvarázsoljuk magunkat, ébredjünk rá, nagyon közel járunk a megoldáshoz. Az oldáshoz. Dante víziójából tudjuk: a pokol legmélyebb pontjából nyílik a purgatórium, s abból a paradicsom. Ezért ahol nagy a szükség, közel a segítség.

Poós Gergely

A publikálásra szánt cikkeket küldje az editor@amhir.com címre!
Angol és/vagy magyar nyelvű újságírók, szerkesztők jelentkezését várjuk az elektronikus kiadás mellékletéhez. Jelentkezzen az editor@amhir.com címen!
Personality and Handwriting - Graphology
AMHir© 2007-2013