Helyi idő:
Budapest:
Los Angeles:
New York:
Keresés a Hírlapban
Olvasóink figyelmébe
Slideshow image
 
hun Kultúra
2013.04.13


Felső-magyarországi váraink: Szádvár

Szádvár
Szádvár Lisztes bástya,
és egyéb falmaradványok

Miskolcot elhagyva, északnak veszem az irányt, egy darabig a Sajó völgyét követem, majd tovább a Felvidék felé a Bódva-völgyén keresztül egy kis zsákfaluba, Szögligetre érek. A tip-top kis települést átszeli a Ménes patak, érdemes egy kis időt szánni a nézelődésre, ezért aztán hamar rálelek a szögligeti hősöknek állított obeliszkre, ahol tiszteletadással adózom emléküknek.

A népi építészet gazdag választéka igen- csak figyelemre méltó. Kiemelném Pista bácsi tájházát, ugyan- is a 148-éves épületben valóságos iparművészeti múzeumot hozott létre, sőt külön helyet prezentált édesapja emlékének, Duber Jánosnak, aki a II. világháborúban a Doni harcokban vesztette életét. Az onnan hazaküldött relikviák láttán könnybe lábad a jóérzésű ember szeme, a „beszédes nyírfakéreg” mély alázatot és tiszteletet követel.

A faluszemlét követően továbbra is tartanom kell az északi irányt. Miután az utolsó házat is elhagyom, rátérek a Derenki szekérútra, pár kilométer megtétele után, balkézről elérem a Szalamandra turistaházat. Az eddigi fáradalmakat, itt nyugodt környezetben kipihenem és másnap újult erővel vágok neki a vár meghódításának. Az autót itt kell hagynom, hiszen innen tovább csak gyalogosan, vagy kerékpárral lehet közlekedni.

Ez az út valamikor kereskedelmi célokat szolgált, de Trianon kettévágta és azóta Szögliget egy zsákfalu. Hamarosan elérem a derenki elágazást, itt egy emléktábla áll. A ma már csak szellemfalunak nevezett település, valaha a Szádvári uradalom jobbágyainak adott fészket. Sajnos, az 1711-ben végigsöprő pestis járványnak minden lakója áldozatul esett. Ezért 1717-ben a környék ura Esterházy gróf lengyel jobbágyokkal népesítette be a kihalt falut. Trianon után a lakosság úgy döntött, hogy inkább Magyarországhoz szeretnének tartozni, így lett a lengyelajkú lakosság magyar település. A következő trauma, 1943-ban érte a hűség példaképeit.

Horthy Miklós kormányzó, 1938-óta ezen a területen vadászott a legszívesebben, és nem tudta elviselni, hogy a falu lakói az orvvadászatot mesteri szinten űzik, ezért úgy döntött, hogy teljes kárpótlással az egész lakosságot kitelepíti, ami év végére meg is történt. A falu házait, templomát lerombolták, így a környék kényszeredetten, de elnéptelenedett. Az idő itt megállt és a holt lelkek, szellem- települése lett. A leszármazottak minden évben eljönnek emlékezni, a legalkalmasabb erre a derenki búcsút megtartani. A falu részben felújított iskolája egy nyitott tárlaton mutatja be az egykori történelmet.

A temető szimbolikus keresztjei bús komorsággal emlékeztetnek az életre, és az elmúlásra. Ezek után, keserű szájízzel rovom tovább ezt a szomorúsággal, emberi fájdalmakkal szegélyezett utat.
Most vissza kell térnem a mába, hamarosan jobbra letérve, már a Szádvár felé vezető szekérúton kialakított erdei tanösvényt koptatom. Persze nem úgy, mint hajdan a várba menő szekerek és a vontatott ágyútalpak, melyeknek a nyoma mélyen belevésődött a hegy sziklás talajába, hanem csak szelíden, komótosan, öregurasan.

A csend magányában, a tanösvényen kihelyezett táblák értékes információkat tárnak az ember elé, az erdő növényzetét bemutatóan. Bőven van idő rögzíteni minden egyes részletet, hiszen a várig még hosszú az út, lassan érem el a 463 méter magasságban elhelyezkedő hegyplatót. Míg felbaktatok, ismertetem a vár, általam eddig megismert történetét. Valószínűsíthető hogy a váraink nagytöbbségével egyetemben, Szádvár is IV. Béla királyunk rendeletére épült a tatárjárást követő időszakban. Első említése V. István 1268-ban keltezett okleveléből már ismeretes.

Az a vár azonban elképzelhető, hogy a Ménes-patak déli oldalán az óvári tetőnek nevezett magaslaton lehetett, mivel ott, emberi kéz alkotta sáncokra utaló jeleket lehet felfedezni. Az új vár valójában IV. Béla korától eredeztethető, a középkori krónika a belviszályok okán említi, mikor is Béla és fia István között kitört a háború a trón birtoklásáért.  A szokásos adakozási, kegyek gyakorlásainak procedúrái folytán sokszor cserélt gazdát a középkori Magyarország egyik legnagyobb alapterületű vára. 1301 körül a Felvidék keleti részeinek nagyhatalmú urai az Abák is megszállták egy időre. 1319-től, mikor az interregnum éveit követő időszakban megszilárdultak a területi viszonyok, a kiskirályok letörésük után, behódoltak a választott királynak, a vár királyi kézre került.

Ez időben az elsődleges feladata, az itt elhaladó nemzetközi kereskedelmi főút szemmel tartása és biztosítása volt. (A Budáról indult út, Diósgyőrt, Miskolcot érintve a vár alatt tartott Rozsnyónak, majd a felvidéket átszelve, egészen Lengyelországig tartott.) A királyi tulajdonba kerülést követően, várnagyok váltogatták egymást, mígnem Luxemburgi Zsigmond, miután ligát kötött a magyarországi bárókkal, az őt trónra segítők megjutalmazása képpen, földbirtokokat osztogatott.

A „szárdi” várat, és a hozzátartozó uradalmat, báró Bebek Györgynek és fiainak adományozta örökbirtokként. 1440 után az özvegy királyné Erzsébet, behívta az országba a cseh Huszita fivéreket, és a velük szövetségben álló lengyel származású rablólovag, ama Komorowsky Péter és banditái hatalmukba kerítették a várat. Hosszú egyezkedést követően, Péter báró visszaadta azt jogos tulajdonosának. A mohácsi tragédiát követő időszak, Szádvár életét is megkeserítette, mivel állandó csatározásnak volt kitéve.

Szapolyai János, majd János Zsigmond idejében a Felvidék közepén a Bebek-tartomány jelentős területeket mondhatott magáénak. Ezért folyt a versengés a Habsburg pártiak és az erdélyi uralkodó pártiak között. 1567 januárjában, a Habsburg párti kassai főkapitány Schwendi Lázár katonái, több napon keresztül lőtték a várat. A védőket Patócsy Zsófia irányította, (mivel férjét báró Bebek Györgyöt a Füleki vár ostrománál elárulták így az török fogságban raboskodott, ahonnan csak három év múltán szabadult) a négynapi folyamatos ágyútűzben a vár állapota megromlott, képtelenség volt tartani, ezért a védők szabad elvonulás fejében feladták az erődítményt.

Ezek után a királyi kamara bábáskodott a vár felett, mely ez után ismét többször cserélt gazdát. A Bocskai szabadságharcban küzdelem nélkül került a felkelők kezére, mivel az őrség, megszökött mielőtt még a csapatok elérték volna a várat. Az 1606-os Bécsi-béke értelmében a Csáki főnemesi család birtokába jutott. A következő években a tulajdonlás, viszonylag zavarossá tette a vár és az uradalom helyzetét. Báthory, majd Rákóczi birtok és ezt követően a Pethe és Csáki família közötti hosszú bírósági procedúra után, az erdélyi fejedelem tett pontot a kérdőjelre, mivel Bethlen Gábor csapatai előtt megnyíltak a vár kapui.

A zűrzavar még nem ért véget, hiszen hol az erdélyi fejedelem, hol a Habsburg diszponált felette, hosszabb rövidebb ciklusokban. A sorsát 1685-ben a császári robbantó brigád pecsételte meg, ugyanis védőműveit puskaporral felrobbantották. A vár ebbe belehalt, többé nem említették katonai szempontból. Az enyészet költözött a lerombolt falak közé, a természet megpróbálta visszafoglalni, ami az övé. Csipkerózsika álmából a 2006-ban egy lelkes várbarát csoport ébresztgette a tetszhalottat. Miután sikerült lélegeztető gépre kötni, az esti konzílium úgy döntött, hogy hivatalos formába öntik tevékenységüket. Miután megalakult a Szádvárért Baráti Kör, első fontos tennivalójuk, kapcsolat- felvétel az illetékes szakemberekkel, hatóságokkal.

Mindenkinek érdekében állt, hogy ez az egykoron szebb időket megélő várunk is végre gazdára találjon, ezért minden szinten lelkesedéssel indult be a munka. Nyolcadik éve már, hogy minden évben tavasszal és ősszel, aki csak teheti, kiveszi részét a „Vármentő napok” keretében a feladatok sűrűjéből, természetesen saját költségükre. A nyári vármentő hetek keretében pedig, a miskolci Herman Ottó Múzeum fiatal munkatársának, Gál-Maklár Viktornak a vezetésével, és instrukcióival vezérelten, egyre több fény derül a romos falak múltjára.  Örömhír, hogy sikerült a 2012-es évben egy kis pályázati pénzt nyerni, a felújítási munkálatokhoz.

A szögligeti székhelyű Nova-Alpin Kft. mint megbízott kivitelező, a belső vár egy falszakaszát profi módon építette újjá, így ismét egy látványossággal gazdagabb lett a létesítmény. A gazdasági válság velejárója a pénztelenség, és ennek okán lassan folyhatnak a feltárások és a falkonzerválási munkálatok, de azért sínen van a dolog. Kézzel foghatóak az eredmények, és már látszata is van a sok, sok befektetett munkának. Mind ezért köszönettel tartozunk, Tomatás Tímeának és csapatának, akik lelkiismeretesen és önzetlenül, fogják össze és szervezik meg a folyamatos tennivalókat. A múltkori írásomban megemlítettem, s most itt is megteszem, aki teheti, támogassa a kis lelkes csapatot, hiszen „Sok kicsi sokra megy” régi magyar közmondás szerint.

Amennyiben az egyesület céljait, támogatásra méltónak találják, kérem rendelkezzenek Szádvár javára, az adójuk 1%-a erejéig, adószámuk (19332338-1-05) feltüntetésével! Továbbá adományaikat megtehetik az OTP-nél vezetett 11734152-20030982 bankszámlaszámra. Minden tevékenységük nyomon követhető a honlapukon: http://www.szadvar.hu Építészeti örökségünk, minden egyes kövéért harcba szállunk, ki így, ki úgy, hiszen múltunk apró szilánkjainak, ők a legelhivatottabb őrzői és közvetítői, az eljövendő nemzedékek számára.

Albert Ferenc

A publikálásra szánt cikkeket küldje az editor@amhir.com címre!
Angol és/vagy magyar nyelvű újságírók, szerkesztők jelentkezését várjuk az elektronikus kiadás mellékletéhez. Jelentkezzen az editor@amhir.com címen!
Personality and Handwriting - Graphology
AMHir© 2007-2013