Helyi idő:
Budapest:
Los Angeles:
New York:
Keresés a Hírlapban
Olvasóink figyelmébe
Slideshow image
 
usa Kultúra
2013.04.02


“Mostan emlékezem az elmúlt időkről











Játszóház

Az elmúlt időkben jó Tholdi Miklósról…” írta Ilosvai réges régen jó Toldi Miklósról, akiről Arany Jánossal együtt a Reményik Sándor Magyar Iskola tanulói és tanárai egyaránt megemlékeztek a március 23-án tartott hagyományos játszóház keretében.  Már kilencedik alkalommal került sor az iskola és egyház közös rendezésében a tavaszi játszóházra.  Ez volt azonban az első alkalom, hogy nem a történelem, hanem az irodalom dominált az eseménydús napon.  Minden tavasszal a magyar történelem egy-egy szeletéhez kapcsolódik a játszóház, az idei évben azonban a magyar irodalom egyik gyöngyszemét ismerhették meg a gyerekek, Arany János Toldija került terítékre.  Közel három hónapon keresztül olvasták, taglalták, értelmezték Arany csodálatos szavait a tanulók.  Nem könnyű számukra ennek a gazdag irodalmi nyelvnek a megértése, de valamennyit magával ragadta a történet, és ezzel együtt a stílus is érthetőbbé vált. (Biztos forrásból tudom, hogy a tanárok is nagy szeretettel foglalkoztak a témával.) 

A játszóház napján délután kezdődött a program.  A kora délutáni órákban érkeztek az egyház iskolásai.  Többnyire jelmezben, hiszen ezt így szokták meg.  Toldi Lőrincné gyászruhás alakja a konyhában tevékenykedett, uzsonnát készített az ifjaknak, akikben magát Toldit, valamint cselédlányoknak öltözött kislányokat ismerhettek fel a jelenlévők.  Az ízletes és egyben hagyományos uzsonna után (ami mindig zsíros és májkrémes kenyér) kezdetét vette a tudásfelmérő vetélkedő.  Először szellemi síkon küzdött meg a két vetélkedő csapat.  Idézeteket kellett elhelyezni a történetben, majd feladatlapot töltöttek ki, végül számukra a Toldi olvasása előtt teljesen ismeretlen régies magyar szavak jelentését párosították képekkel.  A benti vetélkedő után következett a szabadtéri erőpróba, ami néha bizony tényleg erőpróba volt. 

“Hosszan, egyenesen tartja félkezével,
Mutatván az utat, hol Budára tér el…”

Ezekre a sorokra nem lehetett másként cselekedni, mint megpróbálni Buda felé mutatni egy igen nehéz rúddal.   Hogy melyik volt a nehezebb?  Budát nem találták meg, a rudat még csak-csak tartogatták.

“Repül a nehéz kő: ki tudja hol áll meg?
Ki tudja hol áll meg s kit hogyan talál meg?” 

Erre a mindennél jobban ismert két sorra is megvolt a felelet, szimbolikus malomkő vető verseny.  Rendkívül élvezték a gyerekek ezt a részét is a vetélkedőnek.  Utolsó versenyszám a mindenki által nagyon várt íjászat volt egy kis rovásírással folytatva.  Ezen a ponton már kezdtek érkezni a helyi magyarság érdeklődői is, akik a délután és este programjára voltak kíváncsiak.  Mert a játszóház csak az első felvonás volt a nap eseményeiben.  A iskolás szülők által összeállított nagyon ízletes és választékos vacsora után az 1848-as dicsőséges eseményekre is emlékeztek  a jelenlévők.  Ünnepi beszédet Nt. Jakabffy Zsolt lelkipásztor mondott, majd visszatérő vendégként a magyarországi Historica Zenekar vette át a szót.  Tavalyi hangversenyüktől eltérően most csak ketten szerepeltek, Ézsiás Péter és Hegyi Károly. A műsoruk egy lírikus hangvételű, verses ünnepi műsor volt, amiben természetesen helyet kaptak a magyar iskolások számára az előző évből oly jól ismert történelmi dalok is.  Nagyon megható, szépen összeállított műsor volt, aminek csattanója is volt, hiszen Nt. Jakabffy Zsolt, az egyház lelkipásztora egy estére csatlakozott a zenekarhoz, és vendégművészként végigzenélte az összeállítást.  A hangverseny során egy nemzeti színű szalag járt körbe a közönség soraiban, amit a zenekar közelgő erdélyi útja során a nyergestetői kopjafáknál fog elhelyezni.   Ez egy igen megtisztelő gesztus volt, amit a jelenlevők állva tapsolva köszöntek meg. 

A hangverseny zárta a napot, ami igen mozgalmas és minden tekintetben gazdag volt.  Méltó emlékezete az 1848-as forradalomnak.

Az egyház magyar iskolásainak a vasárnap is érdekes programot ígért, mert húsvéti tojásfestésre érkeztek a gyerekek, s velük együtt számos felnőtt is.  Évek óta sort kerít az iskola a tojásfestésre, ami része a népművészeti oktatásnak, s mindig nagy sikert arat.  Igazi írókákkal dolgoznak a gyerekek, s minden évben szebb és szebb tojások kerülnek ki a kezeik közül. 

A húsvét előtti hétvége nagyon eseménydús volt a San Fernando Völgyi Magyar Református Egyház háza táján, de ez így van jól.  Jó Toldi Miklós története az egyik kedvence lett a diákságnak, a Historica zenekar vezetésével szép gondolatokkal lettünk gazdagabbak, s a tojásfestéssel népi hagyományainkkal ismerkedtek tovább a gyerekek. 

Hogy jövőre mi lesz?  Tojásfestés biztos, János vitéz is szóba jöhet, s reméljük, hogy a Historica is jelen lesz.  Így legyen.

Orgoványi Benjámin

 

A publikálásra szánt cikkeket küldje az editor@amhir.com címre!
Angol és/vagy magyar nyelvű újságírók, szerkesztők jelentkezését várjuk az elektronikus kiadás mellékletéhez. Jelentkezzen az editor@amhir.com címen!
Personality and Handwriting - Graphology
AMHir© 2007-2013